A hastánc eredete

A hastánc az egyik legrégebbi formája a táncoknak. Egyiptomban keletkezett és idővel más országok táncaival is keveredett. Így alakultak ki a hastánc különböző, ma ismert stílusai. A hastánc a Közel- Keleten orientális tánc néven terjedz el, ezáltal megkülömböztetve ezt a táncot az egyéb, népies, egyszerűbb táncoktól.

Az hastánc gyökerei az ókori termékenységi szertartásokhoz vezethetőek vissza. Az arab népcsoportoknál volt elterjedt az a szokás, hogy a törzs asszonyai ismétlődő has- és csípőmozdulatokkal táncolták körbe a szülő nőt, így mutatva meg neki, milyen mozdulatokat kell végeznie.

A későbbi időkben a hastánc viszont már a szórakozásra és szórakoztatásra volt hivatott. Az ókori  görögöknél a szegény családokból származó lányok a piactéren táncolták a hastáncot, a nézőközönség pedig pénzt dobálva jutalmazta a produkciójukat. Az így gyűjtött  pérméket felvarrták a ruhájukra, így gyűjtötték össze a hozományukat, amit a családjuk nem tudott volna biztosítani számukra. 

Egyiptomban ma is él az a hagyomány, hogy az esküvőkre hivatásos hastáncost hívnak, így a menyasszony felkészülhet a nászéjszakára, valamint a táncosnő a termékenységet szimbolizálja az ifjú pár kapcsolatát illetően. Van egy egyiptomi mondás, mely szerint: „a Nílus meg a piramisok nélkül még csak megvolnánk, de hastánc nélkül nem élet az élet.” Az esküvői körmenetet gyakran a hastáncosnő vezeti gyertyatartóval a fején. Marokkóban pedig az a szokás járja, hogy a vőlegény anyja megnézi, hogy táncol a menyasszony, ezáltal megbizonyosodva arról, milyen asszonya lesz a fiának.

A modern hastánc

A mai hastánc (orientális tánc) a cabaret elemeivel tarkított hastánc stílus, amely teljes mértékben elkülönül az arab népi és az európai táncoktól. A raks sharki táncosokra a színes, gyöngyökkel és csillogó kövekkel díszített, vagy extravagáns szabású és szolidan elegáns hastánckoszümök viselete jellemző. Zenéjének sajátossága a nagy létszámú zenekar, a jellegzetes hangszerelés, a számok meghatározott osztása: bevezetés – kibontakozás – dob - finálé.

A raks sharki két meghatározó stílusirányzata az egyiptomi és a libanoni stílus. Az egyiptomi előadásmódra jellemző a klasszikus – autentikus vonulat, mely a XX. század közepétől fejlődött ki. Sajátossága az érzelmi telítettség, és az improvizáció, erős hangsúlyt fektetnek a zene tartalmának megjelenítésére és a hastánc kifejező erejére.

A libanoni stílus az arab hastánc modernebb változata. E stílus jellemzői a lenyűgöző látvány elemek és a különböző kellékek használata. A revü- műsorok látványelemeit idézi a professzionális raks sharki technika kombinálásával. Libanonban és az Arab öbölben kedvelt hastánc stílus.

A két stílus teljességében nem határolható el egymástól, hiszen a klasszikus hastánc mindkettő alapja és mivel egy ma is élő táncról van szó, ezért folyamatosan fejlődik, megújul. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a folklór műfaját sem, mely nagy hatással van a hastáncra.